“A pácienseknek gyakran nem orvosságra van szükségük, csak emberi kapcsolatra vágynak, aminek a keretében megértik, megérzik mi a szeretet, mi a bátorság, mi az öntudat. A legtöbb elmebetegnek titulált ember nem is beteg egyáltalán, a pszichiátriai diagnózis csak degradálja a szenvedőt. Aki más, az gyanús. Eltávolítjuk magunktól azokat, akiket nem értünk meg, a legegyszerűbb megoldást választjuk, és ezzel el is hárítjuk a magunk felelősségét, kimondjuk: az, aki más, az rossz, beteg, vagy őrült. Nem hagyunk neki időt arra, hogy büntetlenül más legyen és nem hagyunk időt magunknak arra, hogy együtt legyünk azzal, aki szenved, addig, amíg a kialakuló emberi kapcsolatban megmutathatná magát félelem és szégyen nélkül.” Feldmár András