Távol az otthonodtól megtanulod igazán értékelni a legapróbb dolgokat is. Korábban is tudtam ezt, de akkor jöttem rá igazán, amikor Angliába költöztem és az első néhány hónapban nem tudtam Magyarországra jönni, hogy meglátogassam a családomat, barátaimat, felkeressem a számomra oly kedves helyeket. Akkor írtam az alábbi néhány sort...

Távol az otthonodtól megtanulod igazán értékelni a legapróbb dolgokat is. A jól ismert virágillatot, a napfény csillogását a Balaton vizén, a kávé ízét a napsütötte teraszon, vagy egy pohár vörösborét valamelyik kellemes vendéglőben. Távol az otthonodtól hiányzik az ágy, vagy a szék nyikorgása, ami otthon még idegesített, és szívesen hallgatnád a szomszéd – gyakran fazékba kívánt – kakasának kukorékolását is. Távol az otthonodtól felértékelődnek az ismerősökkel, barátokkal töltött órák, a magányos séták a kopott utcaköveken, vagy a kastély parkjában. Távol az otthonodtól meg van tán mindened, amire annyian vágynak, de te most már biztosan tudod, amit mindig is sejtettél: hogy “idegenben” más íze van a kávénak, másképp csillog a nap a vízen, a bor sem olyan bársonyos, mint azt szeretnéd, zavar a csillogás a belvárosban és esténként, amikor alig tudsz elaludni az ágy jól ismert nyikorgása nélkül, gondolatban újra és újra hazamész, hogy sétálj kicsit a kopott utcaköveken…